Megtérésem története
Kovács János Csaba a nevem,1982 április 5.én születtem Körtvélyfáján (Maros megye), magyar református szülők gyermekeként.Egy fiútestvérem is van, aki két évvel fiatalabb mint én.Édesanyám templombajáró asszony volt, (ezt a jó szokását a nagyszüleimtől örökölte)így számunkra nem volt idegen a templom ,a bibliaórák ,a vasárnapi-iskola.Amikor ajándékba kaptam egy kis harmonikát kb. 6 éves lehettem.Elkezdtem önszorgalomból tanulgatni rajta ,majd nemsokára szüleimtől megkaptam az első szintetizátort is.Egy kisbillentyűs két és fél oktávos Casio volt, de én nagyon örültem neki.Nagyon megszerettem a zenét ,de leginkább azt,amikor a zene segítségével központba kerülhetek ,ugyanis 13 – 14 évesen már elhívtak külömböző mulatságokba zenélni.Hamarosan az az életcélom alakult ki ,hogy sztár legyek…híres legyek…gazdag legyek…,azt gondoltam,hogy akkor leszek a legboldogabb,ha ez megvalosul.Ennek érdekében kezdtem hátterbe szorítani mindent ,ami ugy gondoltam,hogy nem annyira fontos…még a tanulmányaimat is.Az életem erkölcsi területen is elkezdett nagyon de nagyon rossz irányba haladni.Alig tizenévesen már nagyon sok bűn és megkötözöttség gyökeret vert az életemben.Vendéglői zenész lettem 17 évesen,ekkor már az alkohol és a nikotin rabja voltam…de ez csak kettő azok a bűnök közül,amik elkezdték tönkretenni az életemet minden területen.A szinpadon,a mulatságokban,a vendéglőkben néhány pohár ital után látszólag jól éreztem magam ,de igazából az életem nagyon üres volt.Nem voltam boldog.Reménytelenül néztem a holnap felé…már az életcélomból is csak délibáb lett.
Egy nappal a huszadik születésnapom elött megnősültem és a szüleimhez költöztünk.
Nemsokára megszületett Roland , az első gyermekünk.Nősülés elött minden éjszaka zenéltem a vendéglőben…ezen a területen változtatni kellett.Ugy gondoltam ,mint házasember komolyabb munkahelyre van szükségem.Egy asztalosmühelyben találtam munkát, a szomszéd faluban.Ekkor már eszembe sem jutott,hogy templomba menjek, vagy bibliát olvassak…esetleg esténként elmondtam néha a Miatyánkat ,de azt is csak azért, hogy a lelkiismeretemet csillapítsam.Sokszor a munkából ittasan mentem haza, ilyenkor általában veszekedés lett a vége…a családi életünk se nem volt egészen rózsaszín.Rolandot ,református szokás szerint megkeresztelték …ezt is letudtuk.
Az asztalosmühelyben azonban megismertem valakit, akinek a viselkedése ,életvitele különleges gondolatokat ébresztett bennem.Az asztalnál Bibliát olvasott, amikor csak tehette, Jézusrol beszélt, nagyon vigyázott arra, hogy ne kövessen el bűnöket…és mindezt felvállalta akkor is ,ha a többiek gunyolták ezért.Szerettem volna egy kicsit beszélgetni vele de nem igen mertem,mert a többiek velem is gunyolódtak volna.Elhittem,hogy van menny és pokol.Azt is tudtam,hogy ez a srác a mennye fog menni…és én …?....velem hogy lesz...?...Én is a mennybe akartam menni!...de…): Az életemben nagy volt az összevisszaság.Tudtam, hogy igy nem fogok Isten országába bemenni.
Arra gondoltam ,hogy változtatni fogok az életvitelemen .Azt hittem ,hogy ha lemondok a cigarettárol meg a tulzott alkoholfogyasztásrol ,akkor csak jobb leszek mint más és talán esélyem is lesz arra, hogy…tudjátok…azt hittem…és ha nem fogok többet káromkodni… akkor… mert a többiek káromkodnak…meg minden…és én ,ha jobb leszek…
Nemsokára egy másik munkahelyre kerültem.Valamit tenni akartam föltétlenül annak érdekében ,hogy legalább esélyem legyen.El is határoztam ,hogy leszokok a cigarettáról. Kitüztem a dátumot…Sikerült is leszokni a dohányzásról.Nem volt könnyű ,de sikerült……….tíz napig ):
Egy este ismét a kocsmában találtam magam…cigaretta az egyik kezemben ,a másikba sörösüveg.Elindultam haza.Nagyon nyugtalan voltam.Tudtam, hogy Ani nem fog örülni ha ittasan megyek haza…de volt valami ami sokkal jobban elszomorítot.Hogyan fogok bemenni Isten országába?...Mi lesz velem ,ha majd meghalok?Tudtam ,hogy egy napon vége lesz e földi életnek.Arrol is hallottam ,hogy a pokol egy borzalmas hely…Nem akartam oda kerülni.Mentem hazafelé és ezeken gondolkoztam.Nagyon el voltam keseredve.Amikor hazaértem ,nagy meglepetésemre az a hívő srác , a volt munkatársam ott volt nálunk.Várt engem.Meglátogatott.Most már tudom ,hogy Isten küldte oda.Elmondtam neki ,hogy milyen gondolatok gyötőrnek.Azt is elmondtam,hogy én már megpróbáltam változtatni az életemen de nem jött össze.Reménytelennek láttam a helyzetemet.Ekkor ez a srác elkezdett nekem beszélni Jézusról…arról a Jézusról ,aki ma is megbocsájtja a bűnöket ,megváltoztat életeket és igazi békességet és örömöt tud adni.Azt is elmondta,hogy Isten engem is nagyon szeret ,és azért adta az Ő Fiát hogy helyettem meghaljon a kereszten…hogy nekem életem legyen, hogy boldog lehessek.Jézus a mennyben nekem is helyet készített.Bementünk a szobába, letérdeltünk és imádkoztunk.Ani,a feleségem, a konyhában maradt.Ott a térdeimen megvallottam a bűneimet és egyszerű szavakkal arra kértem Jézust ,hogy változtassa meg az életemet.Elismertem Őt életem urává.
Tudjátok ,amikor én megtértem -ezen az estén- el sem tudtam volna képzelni,hogy milyen sok áldást jelent ez számomra.Jézus ,már attol a naptol kezdve megszabadított az alkohol és a nikotin rabságából.Elkezdte teljesen átformálni az életemet ,a beszédemet …a családomat.A feleségem ,látva életemben a gyökeres változást ,néhány nap múlva ő is igent mondott Jézus hívó szavára.Elkezdtünk imádkozni és Bibliát olvasni.Megtudtuk a Bibliából ,hogy Isten gyermekei lettünk…hogy Isten országának örökösei lettünk…mennyei öröm és békesség töltötte be az életünket.Jézus megigérte ,hogy akik befogadják Őt azoknak hatalmat ad arra ,hogy Isten fiai legyenek (János 1:12),azt is megigérte ,hogy az Ö tanítványainak helyet készít a mennyben (János 14:2,3).Most már tudom ,hogy meg vannak bocsájtva a bűneim (1János 1:9), nem megyek az itéletre ,hanem átmentem a halálból az életre(János 5:24).Teljes bíztonságban érzem magam (91. zsoltár).A sötétség minden ereje fölött hatalmat kaptam (Lukács 10:19).Isten Szelleme belém költözött (János 14:16,17).Isten meghallgatja az imádságaimat (János 15:7).Jézus elhordozta a betegségeimet és ezért élhetek egy egészseges életet (1 Péter 2:24)Isten az én gondviselőm anyagi területen is (Máté 6:31 -34)…Egyszóval áldott az életünk …
Amikor felségemmel elhatároztuk ,hogy Jézus parancsának engedelmeskedünk ami az ujszövetségi keresztséget illeti, akkor kezdődött az igazi ellenállás ,különösen szüleim és nagyszüleim részéről.Az ördög minden lehetséges eszközt fölhasznált arra ,hogy keresztbe tegyen ,de mi már tudtuk azt hogy nagyobb Az Aki bennünk van ,mint aki a világban van.Nemsokára bemerítkeztünk és elkezdtünk olyan emberekkel közösségbe járni ,akik szeretik Jézust.
A döntésem után már csak az a kérdés foglalkoztatott ,hogy hogyan legyen tovább ami a zenészi karrieremet illeti.Imádkoztam ,hogy Isten mutassa meg ezt nekem.Tanácsokat is kértem.Úgy döntöttem végül, hogy tovább is zenélni fogok…de ezt az ajándékot is Isten dicsőségére fogom használni.
Most Aradon élek feleségemmel Annamáriával és két gyerekünkkel Roland Csaba és Debora Evódia.Egy magyar keresztény gyülekezet tagjaként szolgálom a Názáreti Jézust.
Az egész életemet Neki köszönhetem!Ővé legyen a dicsőség örökké!
07.04.2012 ,Arad
